"Meg kell tanulnod a munkahelyed küszöbén letenni a magánéleted batyuját mellyel magadat, terheled, és kifelé menet nem szabad megpakolni a munkahelyi problémákkal is hogy aztán nehezebb legyen cipelni. Szelektáld két külön batyuba a különálló problémákat, majd ha tudod, old meg őket, ha pedig nem dobd ki ezeknek a batyuknak a tartalmát és akaszd őket szögre."

Mikor vagyok önmagam?

"Ha nyitott vagyok és ráragyogok a világra miközben mindenkihez van egy kedves szavam és egy szebb jövőben bízom,

vagy ha magamba fordulva borongok csendesen egymagam mint egy gomoly felhő és a múlt árnyait színezgetem?"

"Mikor kinyitottam azt a régóta lelakatolt és megkopott piros ajtót, a könnyeimmmel áradtak ki a múlt sötét és jéghideg árnyai, eddig mindig visszatúszkoltam őket az ajtó mögé, dédelgettem őket cserébe ők pedig nem engedték  behegedni fájon lüktető sebeimet. Így rájöttem jobb nekem és nekik is ha szabadon engedem őket a lakatot a kulccsal pedig örökre eldobom."

A félelem csak gondolat, a gondolatot pedig el kell engedni!

Hulló virágok

A virágok lehullanak,

Mint a múló remények,

Már megbántam,

Hogy hittem a mesékben

Azt gondoltam létezik

varázslat és csoda,

De az élet semmi más

Mint egy gonosz mostoha.

Fáj minden hazug ígéret,

Összedőlt az álomvár,

Nem maradt más.

Csak a kísértő rémképek.

Árnyékok minden sarokban,

Hol kuporgok egy magamban,

Szét feszíti mellkasom a fájdalom,

Többé magam már nem áltatom.

Nem való nekem e rideg világ,

s a küzdés minden pillanatát,

Felesleges tettnek érzem,

Mert nem értik meg hogy mit érzek.

2017.05.09. Juhász Bernadett

Névtelen tömeg

Ahhoz hogy kiírtsd magadból a fájdalmat;

Az egész világnak fordíts bátran hátat.

Tépd ki érzelmeid sajgó gyökereit;

És gyomláld ki minden fájó érzékszerved.

Ha ezeket megteszed ember maradsz-e;

Vagy csak egy bábu, melyet magával sodor;

A bús marionettekből álló tömeg;

A bálvány felé, mely komor és rideg.

Százezrek imádjak már a kezdetektől;

Csak minden év dekádján, más néven hívják.

Emberek, előhalottként vánszorogtok;

Nem érzitek, magatokkal mit vonszoltok.

A múlton merengünk, közben szebb jövő vár;

Szalad mellettünk a reménytelen jelen;

És tehetetlenül várjuk a nagy csodát.

Gyorsan ragadd meg az életet, míg lehet!

2017.10.11 Juhász Bernadett

Őszi hangulatok

Csörögnek-zörögnek a falevelek,

Galambok pihenek a háztetőn,

Őszi napfényben fürdőznek,

A távolban a dombtetőn.

Hűvös szelő lengeti a fák ágait,

Kis gesztenyék gurulnak szerteszét,

Hajtja őket nagy álmaik,

Hátha megtalálja mind végleges helyét.

A szobában nyugalom honol,

Cicám alszik a fotelban,

Forró gyümölcs teát kortyolok,

És verset írok egymagam.

Minden évszaknak meg van a szépsége,

Minden kis gesztenyének a maga értéke,

Minden lehulló kislevél egy búcsúszó,

És minden apró fénysugár szomjoltó.

És érzed, hogy minden jól van,

Ha néha megállsz egy pillanatra,

Míg újra felépíted mi összedőlt,

És felismered, hogy minden apróság öröm.

2016.09.28. Juhász Bernadett

A változásról

Nem csak a test kíván enyhet,

Fontos táplálni a lelket,

Valamiért mindenki szenved,

Álarc mögött csendben retteg.

Ideje eldobni az álarcod,

Önmagad pörén vállalnod,

Mindenkiben van értékes,

A felszíntől távol oly mélyen.

A változás félelmetes rémkép,

De nélküle nincs fejlődés,

Így félj, remélj, élj,

Szeress, csókolj, még.

Lásd meg a pislákoló fényt,

Ha el is nyel a sötétség,

Soha ne add fel, míg élsz,

Állj fel újra, ha elestél!

Juhász Bernadett 2016. 07. 11.

Szomorúság

Ragadós,nehéz érzés,
Mint a fekete kátrány,
Úgy nyomaszt a boldogtalanság,
Nem, nem ereszt el. Miért?
Kétségbeesés és szomorúság,

Mély völgy tátong bennem,
Enyhülést kell nyernem,
De hánykolódom az ár hátán.

Juhász Bernadett Katalin,
2015.05.22.

A Felvételiről

Másokért tenni csak ürügy,
hogy elérd amit akarsz,
de aztán ha meggondolod magad,
elfelejted amiről a legelején szólt.

Legyen esélyem tanulni,
mert nem szeretnék buta maradni,
ne legyen hát alacsony keretszám,
pénzem sincs a tandíj gáz.

Nagy álmaim voltak,
reméltem megvalósulnak,
kerüljön be kinek tényleg tanulás a célja,
ne aki léha és csak a pénzt szórja.

Nincs ellenemre a munka sem,
de a hirdetések diplomát kérnek,
ráadásul még 3 év tapasztalatot,
de ha mindenhol ezt kérik hol tapasztaljak vajon?

Hogy lesz így belőlem okos felnőtt,
ki a társadalom hasznára lesz,
hogy vállaljak majdan csecsemőt,
ha nekem sincsen jövőm.

Magyar vagyok és erre büszke,
boldogulásért nem megyek külföldre,
szeretek itt élni és halálomig maradok,
remélem jövőre újra tanulni fogok.

Juhász Bernadett Katalin,  2012.12.18.

Ezt nem hiszem el

Ezt nem hiszem el,
Megint engem,
Dobnak el.
Mit tettem?

Hogy ezt érdemlem?
Lecserélsz rá?
Ki annyit bántott engem,
Mert ő elcsábit a hamis szavakkal.

Csak minden látszat fontos,
Az igaz barátság nem,
Félre dobsz mint egy kacatot?
Miért nem hiszel nekem?

Nem látsz az álarcától,
A szinészi álarctól,
Félre löksz mert arra kér,
Pár üres igéretért.

De nem gyözhettek,
Erős vagyok, nagyobb pofonok,
Után is felkelltem,
Ennyivel nem intéztek el engem!

2015.02.06. Juhász Bernadett Katalin,

Ellőttünk áll egy közös élet

Te vagy a múltam, a jelenem és a jövőm,
nélküled nem érne semmi öröm,
nem járna más csak a bánat,
vacogtató könnyes fátyol támad.

Ha létezésed nem győzné le,
félek magával rántana a mélybe,
hol csak gyötrően pusztító kín vár,
melyet nem szüntetne meg a halál.

De értem létezve fogod kezem,
a szakadék peremén vesztegelve,
hátat fordítunk a mélynek,
hisz ellőttünk áll egy közös élet.

Juhász Bernadett Katalin, 2012.12.11.

A távolodás fájdalmas

A távolodás fáj,
ahogy szalad a táj,
mellettem elröpülnek a fák,
és robog alattam az út.
Lebeg felettem a magány.

Távolodva kialszanak a fények,
egy sem ég mire hazaérek.
A remény utolsó lángja,
pislákol míg szívem várja,
hogy haza érjek.

Ez még nagyon messze talán,
Mert melletted a hazám,
Egy újkorszak hajnalán,
Majd újra átölelsz...

Azt suttogva hogy többé nem engedsz el.

Juhász Bernadett Katalin, 2012.11.04.

Szerepek

Mennyi színlelt szerep,
Mennyi álarc mosoly,
Vicc volt mikor hittem,
Hogy legyek komoly.

Nem illek én ide,
Nem is akarok itt lenni,
Elrohanék messze,
Mindentől elszakadni.

Bennem van a hiba tudom,
De sajnos nem változok,
Probáltam már ezeregyszer,
Nem bírok a szerepekkel.

Álarcom mindig lemosom,
A tükörbe nézve otthon,
Magam vagyok,
Most csak vegetálok.

Juhász Bernadett Katalin, 2015.02.17.

Egy kurtizán szerelme

Elhagyta őt,
a rossz csecsemő,
és mikkor visszatért,
semmi nem volt úgy mint rég.

Nem ismerték fel szerelmük,
és ez lett a végzetük,
Léa felett eljárt az idő,
ezért elküldte a rossz csecsemőt.

Volt még egy szép éjszakájuk,
de a reggeli fény szállt rájuk,
felismerték hibáikat,
hogy tönkre tették a másikat.

Cheri előtt állt még az élet,
mit eddig elhagyott Léa végett,
várta fiatal felesége,
és majdan megszülető gyermeke.

De ezzel Léa élete véget ért,
fiatalságát adta szerelméért,
mindent feloldozott mégsem lett boldog,
bánatával mindent megoldott.

Juhász Bernadett Katalin, 2011.02.25.

A múlt fájdalmai

A múlt fájdalmai,
s a jelen reményei,
alkotják az utat,
mely a boldog jövő felé mutat.

Szenvedéssel kikövezett út,
melyben kísért a múlt,
és legyőzni a rémképeket,
a legnehezebb cselekedet.

Ez formálja jellemed,
alkot egy jobb embert,
ki nem fél harcolni,
és a szabadságot kivívni.

Édes jutalmad gyanánt,
megbecsülöd majd e adományt,
mely nem csak az öledbe hullott,
te jutottál túl a múlton.

Legyőzvén a jelent,
hisz mind múlt lesz egyszer,
és minden jövő jelen,
ha nem a múlton merengsz!

Juhász Bernadett Katalin, Feldebrő 2012.01.22.

A postások himnusza

Házhoz érnek a levelek,
Ha èn viszem a biciglimen,
Hajamat fújja a szél,
Ìgy minden időben oda èr.

Mi visszük az ùjsàgot,
Ha esik az eső ha hull a hó,
Mi visszük a csomagot nem a télapó,
Jó a kedvünk hohaho.

Ha meleg van ha hideg,
Mindig làthatsz minket,
Zöld szìnű paripánkon,
Táskàval az oldalunkon.

Helyettesìtek ha kell,
Ez ihlete versemet,
Leszàmolàs utàn a rìmeket,
Ìrogatom rendesen.

Juhász Bernadett Katalin, 2012.11.07.

A finálé vége

Mintha kétszer,
vesztettelek volna el,
még enyém sem voltál,
és búcsút mondtál.

Aztán életemben felfedezlek,
kitárod nekem lelked,
melyre úgy vágytam,
és oly sokat vártam.

Közel vagy s mégis távol,
az emlékek áradata vádol,
és szívem úgy háborog,
te búcsúztál én álmodok.

Azt hittem egy új kezdet,
de csak a finálé vége,
egy különleges érzésnek,
melyet éreztünk mi ketten.

Juhász Bernadett Katalin,  2012.08.29.

A világ két oldala

A világ nem is olyan rossz, mint képzeltem,
csak a magamról alkotott rémképem,
de megváltozni látszik ez is,
muszáj a csigaházból előbújni.

A kemény páncél meglágyul,
melyet alkotott a múlt,
de feloldja a jelen,
és tisztára mossa a nevem.

A világ mégis olyan rossz mint képzeltem,
hiába mást mutat a fényképen,
csak a hozzá állásom változott,
a valóság elátkozott.

Átéltem én is már sok mindent,
a függöny a titkokról fellibbent,
a világ tartogat jót s rosszat,
de meg ne hátrálj bármit is mutat!

Juhász Bernadett Katalin, 2012.09.04-05.

Pici cica

Pici házban, pici cica,
pici farkát lóbálgatja,
pici fején, pici orra,
üldögél ö dorombolva.

Pici fülén, pici bojt,
pici szemén, pici folt,
de a szőre hosszú ám,
neve Pamacs az én cicám.

Színe sárga, picit foltos,
karmol néha hogyha morcos,
néha játszik kicsit még,
mert ö az én kicsikém.

Juhász Bernadett Katalin, 2007.02.14.